Tegnap jottunk haza a tolunk 10 perce levo bagel-ezobol mikor is a hazunknal levo utcasarokra erve azt vettuk eszre, hogy egy megall piros mikrobusz es kiszall belole nehany tinedzser srac. Maradt bent is vagy 5-7. Ahogy szepen setalunk a hazunkhoz latjuk, hogy az egyikuk pont hozzank jott. Egybol ereztem, hogy olyan tipusu hazalorol van szo, aki azt akarja, hogy fizessunk elo valamilyen ujsagra es ezzel sigitsuk ot “pontokohoz”. Ra is kerdeztem mielott nagyon belefoghatott volna a mondokajaba, hogy errol van-e szo. Mondta, hogy nem. Ennek ellenere 2-3 perc alatt kiderult, hogy igen. Tekintve, hogy semmi szuksegunk tobb ujsagra nem alltunk kotelnek, pedig jo beszelokeje volt a sracnak.
Viszont az egesz jelenettol olyan deja vu erzesem lett, mintha azt a Kusturica filmet latnam, melyben a fiatalokat reggel szetszorjak a varosban koldulni es este osszeszedik oket es beszolgaltatjak a keresetuket a fonoknek. (Egy idoben ilyesmi pletyka keringet a Matyas templom kornyeken levo koldusokrol is.) Persze semmi bizonyitekom sincs erre, csak egy eros megerzes volt. Altalaban valami tanulmanyra hivatkoznak ezek a fiatalok, akik minden evben joparszor felbukkannak az ajtonkban. Mondvan, hogy ha sok pontot gyujtenek akkor kapnak osztondijat az iskolajukhoz. Ez akar meg igaz is lehet, de most eppena ketsegeim erosebbek. Az teny, hogy amikor az egyik elso alkalommal meg bedoltunk ennek es elofizettunk 2 egy ujsagra azt azota is kapjuk, tehat nem teljes becsapas. A kovetkezo alkalommal amikor nem birtuk lerazni a fiatalt, akkor felvetette, hogy ha nekunk mar nincsnen szuksegunk mas ujsagra akkor kuldhetunk jotekonysag gyanant raszorulo szerveztenek. Ennek alapjan elofizettunk a “New Horizons” nevu hajlektalan gyerekeket tanito alapitvanynak egy gyerekeknek valo ujsagot. Azota is kapjuk a mi cimunkre az ujsagot a “Horizons” csaladnak cimezve. Szoval az adminisztracio az nem toketeletes.