Veletlen INS

Inteznivalom akadt az INS-nel (Immigration and Naturalization Service = kb bevandorlasi hivatal). Szepen megneztem az osszes vonatkozo informaciot a honlapjukon majd tegnap reggel elmentem a kijelolt irodaba. Mivel mindig kilometeres sorok szoktak lenni ezert egy oraval nyitas elott, azaz hetre mentem oda. Szerencsem volt, mert csak ket ember volt elottem, viszont az odaerkeztem utani ot percben legalabb 10-en erkeztek. Turelmesen alltunk sorban, olvasgattam a tankonyvemet. Nyolc elott par perccel kinyitottak az ajtot es hamar beljebb kerultem. De eppen csak hogy beljebb, mert a biztonsagi ember kozolte, hogy rossz irodba jottem, itt nem csinaljak, ami nekem kell. Tehet a honlapon rossz informacio volt. Adott egy kis cedulat, amin rajta volt, hogy hogyan lehet atjutni a masik irodaba.Kisebb bolyongas utan megtalaltam negyed kilenc tajekan. Itt persze mar hosszu sor volt, pedig az az iroda reggel hetkor nyitott. Bealltam a sorba. Egy ora mulva bekerultem az epuletbe. Amihez persze cipot, ovet le kellett venni es keresztul menni fem detektoron. Ujabb 10 perc mulva az informacios pultot is elertem, ahol megbizonyosodtak rola, hogy az elokeszitett papirjaim rendben vannak. Sorszamot kaptam: a 102-eset. Es ekkor vegre leulhettem egy puha szekben. Miutan mar harom fejezetet is elolvastam a tankonyvembol gondoltam raszolgaltam egy kis pihenesre es elovettem egy sci-fi-t (Steve Gould: Blind Waves) konnyedebb olvasnivalonak. Ennek elso mondata: “Once upon a time in America, Patricia’s father told her the Immigration and Naturalization Service wasn’t the second largest division of the armed forces.” Erre persze kirazott a hideg. Mar megint micsoda idozitett koincidencia. Fel tizenegyig vartam. Akkorra ertek el a 42-es sorszamhoz. Olyan lassan ment a dolog es annyira ertelmetlennek talaltam az elottem allo tobb oras varakozast, (hiszen meg arra is volt esely, hogy nem is kerulok sorra a 3 oras zaras elott,) hogy eljottem. Majd visszamegyek egy masik nap reggel 6-ra. Talan akkor sorra tudok kerulni.