Az elmult 3 heten negy filmet lattam, abbol harmat moziban, es egyet teven. Az X2-rol kijovet leirtam egy par gondolatomat. Utana egy hettel neztem meg az Anger management. Ez sajnos lehetett volna sokkal jobb. A ket remek szinesz (Jack Nicholson, Adam Sandler) es a lehetosegeket rejto tema sem volt elegge kihasznalva. Igen, volt benne egy par poen, de sem komedianak nem volt igazan pergos es csattanos sem a pszichologia szakmanak nem volt ez elegge szarkasztikus kritikaja akarmennyire is annak akart latszani. Raadasul egy olyan baratommal neztem meg, aki olyan gyerekekkel dolgozik, akik nem birjak a duhuket kezeln. Neki sem volt tul jo velemenye a filmrol, pedig o szakmabeli.
Csutortok reggel tizkor viszont megneztem a Matrix masodik reszet. Direkt nem olvastam elotte semmi kritikat, hogy ne folyasoljon be a velemenyalkotasban. Eredetileg azt terveztem, hogy errol is irok egy kulon irast, de most, hogy korulneztem latom, hogy eleg sokaknak hasonlo a velemenye, mint az enyim es nem tudnek igazan egyedit hozzaadni, tehat akkor minek. Azokkal ertek egyet akiknek tetszett a film, de nem teljesen valtotta be a hozza fuzott remenyeket. A filozofia benne kicsit tulsagosan szajbaragos volt. Mintha 15 eves gyerekek szamara keszult TIT tanfolyambol emeltek volna at. Persze attol meg erdekes es jo, de tulsagosan alacsonyszintu. Nem tud elegge elgondolkodtatni. A film persze nagyon latvanyos es profi igazan elvezetes. A ritmusa kicsit szaggatott volt nekem, mert a beszedes es akcios jelenetek kozti ritmus nem volt eleg harmonikusan kidolgozva. Persze biztos meg fogom majd venni DVD-n, amikor kijon es kicsit lemegy az ara, hogy lehessen majd nezni es elemezgetni. De igy elsore ennyi eleg is volt.Tegnapelott este leragadtam a tevenel, jobb szandekom ellenere. Aranyos kis tudathasadasos komediat neztem es nem bantam meg. Mind Jim Carrey, mind Renee Zellweger jo volt a Me, Myself & Irene-ben. A Farrely fiverektol eddig meg csak a Dumb and Dumber-t lattam amitol nem voltam elragadtatva. Ez sem volt sokkal melyebb, de a viccei talan kevesbe voltak zavaroak, viszont a karakterek szimpatikusabbak voltak. Konnyu nyar esti szorakozasnak jo volt.
A cimben utalt fel film alatt azt ertettem, hogy ha minden jol megy ma este nezem meg az 1960-as Il Bell’Antonio-t. Habar eddig nem halllottam a murol de a helyi filmklubban ma este adjak es miutan begyujtottem egy kis infot rola a weben rajottem, hogy miert ne nezem meg. Eredetileg nem voltam biztos benne, hogy akarom, mert a platoi es testi szerelem kozti kulonbsegrol is szol es nem biztos, hogy az most nekem kell, de aztan eszrevettem, hogy Pasolini irta a muvet. Lehet, hogy sznobsag de ez billentett at a dontesemet, hogy megis elmegyek ra. Biztos vagyok, hogy nyujt valamit ami miatt nem banom majd meg a dolgot.