Ket koncerten jartam mostanaban, amelyek keszakarva sem lehettek volna egymastol jobban elteroek. Mult penteken David J majdnem szolo koncertjet lattam kb harmincadmagammal egy kis teremben. Tegnap este pedig tobb szaz mas emberrel egyutt ket zenekart lattam, melyek kozul az elsonek (Sadza) 8 tagja volt a masodiknak (Thomas Mapfumo and Blacks Unlimited) pedig majd egy tucat.
Nem igazan tudtam, hogy mit varjak David J-tol. Azt tudtam, hogy a Bauhaus nevu 80-as evekbeli “goth” zenekarban jatszott de, hogy mit csinalt azota azt nem nagyon. Habar egy par honapja mar jart itt, de akkor csak DJ-kent egy klubban, ahova nem mentem el. Ez az este ket reszbol allt. Az elso reszben playbackrol ment mindefele sample, elore felepitett zenei konstrukcio. Ezeket egy nagy darab fekete holgy csellozosa egeszitette ki, valamint David J. kantalasa/eneklese es viccei. A rovid szunet utan is hasonlo volt a felallas azzal a kulonbseggll, hogy most mar gitart is ragadott a fohos es kevesebb hang jott magnorol.Ha kategorizalnom kellene akkor leginkabb a kabare stilusaba raknam a showt. Sokat jatszott stroboszkoppal es eros zseblampakkal David. Nem is volt nagyon mas vilagitas, mint amit o maga iranyitott, (Vakuval fenykepezni nem engedtek anelkul pedig eleg pocsekok lettek a kepeim. Talan a mellkelt egybol valami latszik.) Nagyon szovegkozpontu volt a musor, ami nem is baj, mert jo szovegeket irt a szerzo. Szarkasztikusak, humorosak de ugyanakkor neha mutatnak valami tarsadalmi erzekenyseget is. Azert akkor volt a leginkabb az elemeben, amikor a goth szubkulturat gunyolja azaz sajat maga kezdeteit. A legelvezetesebb es legsikeresebb szamai a “Goth girls in Souther California” es a “Dress Sexy for my Funeral” voltak. Annyira tetszett a musor, hogy arra is gondoltam, hogy leforditom a szovegeit, persze ahhoz tobb energia kell, mint ami most van. Az elso lepes megtortent fele, hiszen megvettema CD-t, amin a show legtobb dala szerepel.
Ehhez kepest hangos, latvanyos es szines volt a tegnap esti “world music” koncert. A helyi, Sadza nevu marimba zenekar 9 korul kezdett es negyven percet jatszott. Beszelgettem veluk egy par perecet a koncert elott es igy megtudtam, hogy a nevuk a leggyakoribb Zimbabwe-i eledel neve . Ezt eszik ugy ahogy az irek a burgonyat, a japanok a rizst (es a magyarok talan a kenyeret). A zenejuk viszont izgalmasabb volt, imadom a marimba hangjat. Most pedig egyszerre hat darab is szolt a csorgok es dobok mellett. Nem voltak minden szamnal tokeletesen osszehangolva a azeneszek, de igy is rendesen megtapsoltak oket.
Rovid szunet utan jott a fomusorszam a Zimbabwe-i Thomas Mapfumo es csapata. A 100 perces koncertet a kozonseg legalabb fele vegig tancolta. Leirni a zenet nem igazan tudom, mert nem ertek hoza, de engem a reggae es afrikai zene keveredesere emlekeztetett. Mapfumo korelnok volt a csapataban a maga 45-os szuletesi evevel. Ez meg is latszott egy kisse az o energia szintjen de a nepes zenekar tobbi tagja boven karpotolta az o relativ enervaltsagat. A vokalos lany hatalmasakat ugralt es ugy porgott neha mintha egy afrikai falu foteren szallta volna meg a demon. A ket feher fiubol allo fuvos reszleg is fujta rendesen a talpalavalot. Habar azt olvastam Mapfumo-rol, hogy politikai aktivista is volt, aki bortonbe is kerult a nezeteiert, de a mostani koncerten ebbol nem sok derult ki szamomra. Talan azert mert a szovegek nagy reszet nem ertettem. Mindenestere jo volt latni enyi ember onfeledt szorakozasat. Meg en is raztam a fejem es neha bezony a labam is annyira magaval ragado zene volt.