Miutan elolvastam a konyvet tudtam meg, hogy erosen oneletrajzi ihletesu. Nagyon pontos jellemrajzot adott Orwell fiatalkori enjevel, amivel kivulrol tudtam azonosulni. A szinte teljesen penztelen nagy remenyu kolto-iro hadat uzent a penz szellemenek. Ennek megfeleloen a tartasa eros, a penztarcaja meg ures. Csak eppen az egesz a visszajara fordul. Mivel nem hajlando behodolni Molochnak, az indirekt hatarozza meg letet. Hosunk minden pillantat megkeseriti a penztelenesge, mely miatt az inspiracioja is elhagyja. Sot amikor evek utan eloszor kerul intim helyzetbe baratnojevel akkor is a penzen jar az agya es ezert nem tud szeretkezni.
Az idealizmus atka miatt a depresszioba hajszolja magat a lepukkant konyvesboltokban aruskent tengodo kolto. A leirasok nagyon elesek a konyvben: a honapos szobak nyomorusga, a generaciokat atolelo dzsentri elet unalma, az onbecsules fontossaganak tulbecsulese, a kedvetlenseg lefele gordulo spiraljanak gondolatmenetei, az on-utalat fokozasa, a penz altali bezartsag fel nem ismerese. A regi vicc jut az eszembe a rola: A let hatarozza meg a tudatot, de ha nincs le (penz) akkor csak tudat van.(Az eredeti vicc masodik fele ugyebar ez volt: de ha megiszod a let (=alkohol) akkor elveszik a tudat.)