Orultem ennek a konyvnek, amit a Tarsas kapcsolatok oran a javasolt konyvek kozott talaltam. Az otlet szimpatikus votl, szivesen elmerultem volna a temaban, megtudtam volna rola tobbet. Sajnos nem sikerult. Azt mondja az alcim is meg a bevezeto is, hogy ez arrol fog szolni, hogy hogyan talaljuk meg istent a tarskapcsolatban. Illetve, hogy spiritualis eletunket hogyan segitheti a tarskapcsolat. Tekintettel az elmult ev esemenyeire ennek kulonosen orultem volna.
De a konyv hiteltelenne valt szamomra, amikor kiderult, hogy milyen korulmenyek kozott irtak a szerzok. Het evre kivonultak a tarsadalombol es az arizoniai sivatagban kettesben eltek. Az itt szerzett tapasztalataikat, tanacsaikat, es gondolataikat osztja meg a hazaspar szerzoparos. Azt elhiszem nekik, hogy ez nagyon hatasos volt es hogy teljesen el tudtak merulni egymasban, a kapcsolatukban es mindabban amin az agyuk jart. De, hogy ennek barmifele relevanciaja lenne azokra akik emberek kozt elnek azt ketlem. Legalabbis eletemnek ezen fazisaban nem kivannek jobban kiszakadni a vilagbol, mint amennyire mar ugyis megtettem. Az sem segitett engem a konyv ertekeleseben, hogy a stilus tulsagosan nyuejdzsi (new age-y). Irritatalt a mezes mazossaga. Az en szememben ez egy narcisztikus maratoni koldoknezes volt, mely eredmenye a feleslegesen ures nyugalom. Mikozben az emberi kapcsolatban probaltak keresni Istent az embereket veszitik el maguk mellol. Marpedig az ugy nem megy. Nem volt ez nekem valo. Kar.