Sherman Alexie: The Lone Ranger and Tonto Fistfight in Heaven

Az ilyen konyveket olvasvan elmegy minden kedvem az irastol. Sose fogok tudni ilyen gyonyoruen irni. (Azert nem kell aggodni, kesobb visszater a kedvem amikor rajovok, hogy tudhatok en irni csak mas stilusban.) Az indian szerzo alapjaban veve kolto es ez az iranyultsag erzodik ezen a mini-novella (“short-short story”) gyujtemenyen is. A “fordulatokban gazdag” jelzo keves ahhoz, hogy kifejezze azt a meglepetest amit egy egy mondat elolvasas soran erzek. A 22 sztoribol nemcsak a rezervatum elete all ossze, hanem az ott elo alakok is megelevenednek.Nemhogy nem zavaro, hogy nem mindig lehet tudni, hogy mi az emlekezet vagy a fantazia szulotte es mi a megtortent valosag, hanem ettol valik szerves egessze. Ugy erzem, hogy ez a szoveveny tukrozi az indianok gondolkodasmodjat. Mas dolgok es aranyok (is) fontosak nekik. Szegyellem, hogy nem tudok tobbet rola ezert a kijelentesem tul sommasnak tunik. Egyreszt altalaban beszeltem az indianokrol, mintha nem lennenek kulonbsegek a torzsek es az egyenek kozott. Masreszt aki ezt olvashatja azt feltetelezheti, hogy azt hiszem, hogy minden indian ugyanugy vagy hasonlokeppen gondolkodik. Tisztaban vagyok mindket altalanositas hibassagaval de ismereteim hianyossaga miatt nem tudom oket kellokeppen kijavitani. Viszont amit Alexie ir az csodas, meg akkor is amikor halalrol, agressziorol, a tehetelenseg es kiszolgaltatottsag erzeserol ir. Alapjaban veve derus hozzaallasa atsegiti ot ezeken es ezzel mintegy tanit engem is, hogy igy is lehetseges hozzaallni a vilaghoz.