Nagynenem ajanlotta edesanyamnak, majd adta kolcson rogvest, ezt a ket kisregenyt tartalmazo konyvet. Az egyertelmu volt, hogy az elsot, az Emily neni szakalla cimut, ajanlja de mar nem emlekszem, hogy miert. Azt viszont tudom, hogy nem azert mert az egy sajatos angoltanitasi modszerrol is szolt. Talan inkabb azert mert a fohos valosag-kepzete sajatos atalakulason megy at: annyira beleeli magat a bentlakasos tanfolyamon ra kiosztott szerepebe, hogy teljesen brit bankarra valik. Csak az nem tunik fel neki nagyon, hogy a tanfolyam utan, kiszabadulvan a 80-as evek Pestjere a kornyezo vilag meg sem ismeri ot el annak amive valt.
Abszurd humor dogivel van benne. Olyan mint a korabeli vicc, mely szerint a magyar ertelmiseg fele kalandvagybol maradt itthon. A masik, a kotet cimado irasa, a szerzo alig szerkesztett alomnaploja. Erre azert ra kell jonni, kulonben az ember osszefuggeseket akar keresni a rovid darabok kozott es akkor csalodas eri. Az osszetarto kapocs a szerzo maga, hiszen ezek az o almai. Mondhatnam, hogy megismerhetjuk szemelyisegenek egy egy szegletet, de szamomra kisse elvontak az irasok ahhoz, hogy az a mondat igaz lehessen. Visszatero motivumok, szereplok, helyzetek akadnak, de nem elegge. Arra jo, hoy kedvet csinaljon alommaplo vezetesehez.