Ma reggel elmentem istentiszteletre. Nagyon reg nem voltam sima, hetkoznap reggel ilyenen. Utoljara par alkalommal 1991-92-ben Londonban. Szokasom szerint a Hillelbe mentem, mas zsido helyre nem nagyon jarok. Itt minden kedd reggel osszegyul nehany ember; ha szerencsejuk van akkor tizen is. Most 13-an voltunk. Maga a szertartas fel ora hosszu volt. Ket imakonyvet is hasznaltunk, egy konzervativat (marmint a konzervativ zsido hitkozsag altal kiadottat) es egy ortodoxat, ami a szep kiadasu “Artscroll” sorozatban jelent meg. Ez utobbi azert kellett, mert az Amidah resze a szertartasnak ebben volt jobban benne. Amikor tegnap eldontottem, hogy ma eljovok akkor meg nem tudtam, hogy mire vallalkozom. Azt hittem, hogy hasonlo lesz a pentek estekhez. Amikor is egy olyan konyvbol olvassuk az imakat, amiben minden transzliteralva van. Valamint az imak es irasok fele angolul hangzik el. Most viszont minden heberul volt es semmi sem volt transzliteralva. Ennek ellenere vegig tudtam kovetni a menetet. De mivel a dallamok jo reszet nem ismertem ezert csak kb harmadat enekeltem veluk. Valamint az egesz sokkal gyorsabb volt, mint ami nekem ment volna, tehat sokszor csak a szememmel kovettem a szoveget.Ennek ellenere nem ereztem kenyelmetlenul magam. Nem volt olyan erzesem, hogy a korlatozott tudasom, hangom vagy sebessegem miatt leneznenek vagy kivulallonak tekintenenek. Instant kozossegben talaltam magam, pedig a jelenlevok nagy reszet csak latasbol ismertem. A celomat igy is elertem. Azt akartam, hogy kizokkenjek a sima megszokott napjaimbol. Ugy ereztem, hogy tulsagosan bezapultam, mivel szinte csak tanulassal foglalkozom. Kellett valami, ami kirangat az allapotbol. Ad egy kis perspektivat, hogy mas is van ezen kivul.
De azert latom, hogy meg hosszut utat kell bejarnom. Illetve nem kell, de lehet. Addig amig az ima es az imadkozas mas funkciokat is beltolthet az eletemben. Ezek az imak I-ten dicsoiteserol szolnak. Az nekem meg nehezen megy tiszta szivvel. Amikor a sok gonoszsagra, szenvedesre gondolok. Van valami halvany fogalmam arrol, hogy a modern hivok hogyan absztrahaljak az I-tent ebben a kontextusban, de az nekem meg nem megy. Az antropomorf alakot behelyettesitik egy elvontabb, kozos szellemmel. I-ten mint az emberi kolcsonhatas masik fele. Talan majd egyszer. Mara eleg volt az, hogy ott voltam, olvastam a szoveget es emlekeztem, hogy tobb szaz generacio elottem ezeket tiszta szivvel tudta davenolni.
Istentisztelet utan korbe ultunk es eszegettunk. Mindenki egy bagelt, es volt tea, kave is. Fel orat csevegtunk es ez meg jobban feldobta a hangulatomat. Jovo heten is jovok.