Julcsi nyali

Remek kis koncerten voltam tegnap. “Juliette & the Licks” nevu formacio jatszott 45 percet a suli kozepen levo godorben. Amint emlitettem ez egy ket hete elmaradt koncert potlasa volt. A “Godor” az a UCen elotti beton melyedes, ami hasonlit az Erzsebet teri godorhoz. (“UCen” a suli kozepen levo epulet amiben a konyvesbolt, kajaldak, koncet es konferencia termek vannak. A szocialis elet egyik kozpontja.) Vegre egy kisse mas hangulatban volt reszem. Kb 200-250 ember uldolgelt a lepcsokon turelmesen, amig a buli 10 perc kesessel el nem kezdodott. Szinpad mint olyan nem volt, a zenekar holmija a kavicsokkal kivert betonra volt helyezve. Ez gondolom onmagaban nem okozott volna sok gondot de az enekesno tusarku (feher, magasszaru) cipoben volt. Es ugralt, mozgott volna rendesen, ahogy az ember egy rockandroll hostol elvarna. Kicsit bukdacsolt az elejen a kavicsok miatt de kesobb megszokta. Amit nehezebb lehetett gondolom megszokni, hogy mi a lepcson ultunk, es ok meg a nappal szembenjatsozttak. Tehat sokat nem lathattak belolunk. A “szinpadon” levo 5 emberbol csak kettonek volt napszemuvege masik harom sokat hunyorgott. De a helyszin legnagyobb hatranya a remes aukisztika volt. Meg is jegyeztek, hogy szivesen visszajonnenek Santa Barbara-ba jatszani, hiszen kozel laknak, LA-ben, de nem ugyanerre a helyszinre. Most, hogy a negativ dolgokon tul vagyok szabad vegre lelkendeznem is. Kivalo, bar kisse rovid koncertet adtak le. Rendes punk energival, tarsadalom biralo (aka Bush, nogyuloles, hadsereg ellenes) szovegekkel, megfelelo hangerovel. A kozonseg ugyan nem vette mindig a lapot, nem volt sem tancolas, sem interakcio. De hangos es eroteljes tapsok a szamok kozott igen, tehat megiscsak tetszett nekik. En egy ideig viszonylag magason ultem, de a harmadik szam utan lementem kozvetlenul a szinpad ele/melle es onnan fotozgattam, figyeltem az akciot, hallgattam a zenet.A musor utan megvettem a CD-t (meg csak 5 szamos maxi van, tavasszal jon a nagylemeze), alairattam az enekesnovel. Beszelgettem veluk vagy 10 percet es hallgattam, ahogy masok beszelgetnek vagy fel orat. Kozben meg egy fenykepet is csinaltattam az enekesnovel-magammal. Ujra ereztem a rakenrollt.

De kozben azert kavarogtak az erzeseim, gondolataim. Peldaul nem vettem az olcson arult polobol, pedig nagyon vacilaltam rajta. De ugy ereztem, hogy lassan kinovok abbol a korbol, amikor zenekaros polot hordanek. Sot polot altalaban. Atallogatok az ingviselesre. Lehet, hogy ez az oregedes egyik jele? Na nem, csak hajlandobb vagyok beilleszkedni es a statusomhoz kapcsolod tarsadalmi elvarasoknak megfeleloen oltozkodni. (Status=idovel doktorandusz hallgato, tudos fele.) Tehat ha meg is vettem volna a polot mar nem hordtam volna olyan sokat (viszont meg mindig legalabb olyan lelkesen) mint par eve.

Ehhez kapcsolodik a hianyerzes is, amit a koncert kozben ereztem. Majd ket honapja nem voltam rock koncerten. Egyszeruen hianyzott. Es erre csak ott jottem ra. Annyira elmerultem az iskolai eletben, hogy fel se tunt, hogy valami ami nagyon is szerves resze volt az eletemnek az elmult 20 evben eszrevetlenul kisiklott belole. Lehet, hogy mar nem is “szerves” resze? Mindenesetre azt tudom, hogy tancolni igazandibol az augusztus elejei Sziget ota nem tancoltam, es az kifejezetten hianyzik. Keresgeltem mar online Santa Barbara-ban es kornyeken nekem valo tancos helyet, de meg nem talaltam. Hamarosan kell. Vagy pedig LA-be menni, ahol biztos van, de az legalabb masfel ora vezetes.

A tanulsag: valtozom, de a zene az kell.

Tovabbi kepek

Juliette Lewis szineszno filmjei:

  • Blueberry (2004)
  • Starsky és Hutch (2004)
  • Sulihuligánok (2003)
  • Most már elég! (2002)
  • Pasifogó kísérletek (2002)
  • Claire életre-halálra (2001)
  • Louisiana ege (2001) (TV film)
  • Hullahegyek, fenegyerek (2000)
  • Carla új élete (1999)
  • A negyedik emelet (1999)
  • Minden csak a szex (1998)
  • Alkonyattól pirkadatig (1996)
  • Esthajnalcsillag (1996)
  • Egy kosaras naplója (1995)
  • Strange Days – A halál napja (1995)
  • Segítség, karácsony! (1994)
  • Született gyilkosok (1994)
  • Gilbert Grape (1993)
  • Kalifornia – A halál nem utazik egyedül (1993)
  • Rómeó vérzik (1993)
  • Férjek és feleségek (1992)
  • Cape Fear – A Rettegés foka (1991) Oscar-díj (1992) – Legjobb noi mellékszereplo jelölés
This entry was posted in Music. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>