Ez nem egy koncertkritika, hanem az en elmenyem es emlekkepeim leirasa.
Szombat este pont nyolcra ertem oda a PeCsahoz, a VHK idezo koncertre. Na ilyen is nagyon reg volt, hogy a meghirdetett kezdopontkor ott voltam, de nem akartam lemaradni semmirol. Hosszu sor volt, de igy is 10 perc alatt bejutottam. Ahhoz kepest, hogy volt olyan, hogy 3-4 orat is vartam koncertkezdesre valaha, most alig egyet. Kilenc elott par perccel elkezdtek a zenet. Addig, ahogy gondoltam, sikerult osszefutni nehany ismerossel. Volt olyan akit 15 eve nem lattam, es olyan is akit csak 2-3. Es rengeteg arcot ismertem fel a 80-as evek koncertvilagabol, akikkel nem voltam koszonoviszonyban annak idejen, vagy csak mara elfelejtkeztem rola. Furcsa erzes volt latni azt, hogy ki hogyan oregedett meg.
Alapjaban jo koncert volt, nagyon orultem, hogy elmentem. Az elso masfel oraban az 5-6. sorban alltam. Illetve nem igazan alltam, hanem tancoltam. Kesobb, kisse megfaradva, ugyanolyan magassagban, de a terem szelen voltam, csak nehany dinamikusabb resznel indultam be annyira, hogy be kelljen mennem. Jol ereztem magam es orultem, hogy a zeneszek es a kozonseg jo resze szemmel lathatolag velem volt ebben az erzesben.
A koncert elott egy gimnaziumi osztalytarsam, aki joban van Grandpierre-rel es a zenekarral meselte, hogy az volt a terv, hogy a koncert elotti napon tartott sajtotajekoztaton Ipacs kibekul a zenekarral. Merthogy azert volt ez “VHK idezo” es nem siman VHK, mert az Ipacs nem volt benne. A klasszikus felallas az evek soran valtozott, de ez az “idezo” felallas az Ipacs kivetelevel ugyanaz volt, mint az utolso a 2000-es feloszlas elotti. Ipacs-ot egy uj dobos helyettesitette, akivel a zenekar tagjai mashol mukodtek mar egyutt. Szoval latvanyos kibekules volt tervezve, de Ipacsnak beverzett a hasa nem sokkal a sajtotajekoztato elott. Igy a koncertre sem tudott eljonni, pedig meg dobolt is volna egy kicsit. Ez persze a nagy kozonsegnek nem derult ki, mert ez egy nem olyan zenekar, ami a szamok kozben narracioval, beszeddel zaklatna a kozonseget.
Par perc hijan harom orat jatszottak. Az elso nehany szam klasszikus, regi szam volt. Meg az utolso raadasok is. Kozben azert volt egy jo par amit en nem ismertem, mert az utolso ket harom lemezt– gyakorlatilag az 1995-os tavozasom utani idoszakbol– nem nagyon hallottam meg. Ezek kozott volt jo nehany lassabb szam is, ami nekem szokatlan volt, de a nagykozonsegnek nem. Egy ilyen hosszu futamideju showba beillettek. Rovidebben nem tudom, hogy jottek volna ki. Ha jol emlekszem negyszer jottek vissza a vegen. Tehat a kozonseg eenrgiajaval es ennek a zenekar altal torteno eszlelesevel nem volt hiba. Bar meg kell, hogy mondjam, hogy furcsalltam, mennyire kevesen mozogtak a musor elejen. Hatra is mentem megnezni, hogy hatha ott tobb hely van es kevesbe zavarna az embereket a tancom. Meg amugy is az en tancstilusom az egyeni es nem a csoportos pogo.
A terem elegge tele volt hatul, de ott mindenki sziklaszilardan allt, tancra alkalmatlanna teve a helyett, legalabb is a belolem mara mar hianyzo kello agresszio nelkul. Az nagy meglepetes volt, hogy eleg halkan szolt hatul a zene. Elol allva azt hittem, hogy en lettem suketebb az evek soran, mert ugy emlekeztem, hogy annak idejen joval hangosabban szolt nem csak a VHK, hanem a legtobb koncert is. Gyakorlatilag a hangfal elott toltottem 3 orat es a fogam, fejem, gyomrom, szinte semi sem erezte a duborgest. Ugy emlekszem, hogy regen nem birtam volna ennyit pont ott lenni, mert a duborges tulsagosan razta volna a testem. De abbol, hogy hatul halk volt a show kiderult szamomra, hogy egyszeruen tenyleg halkabb volt az erosites, illetve ez esetben gyengites. Tehat visszamentem a terem elso felebe, ahol azert lehetett rendesen hallani a zenet. Ez a resz a koncert utolso orajaban vegre erosen hullamzott, mindenki mozgott.
Egy szamnal behivtak Szonuszt, Soos Lajost, hegedulni/enekelni. O a klasszikus felallas, amire en anno sokat jartam, egyik oszlopos tagja volt. Mar nem emlekszem, hogy mikor es miert rugtak ki. Gondolom koze volt ahhoz, hogy sokat ivott, de lehet, hogy rosszul tudom. Valaha feltunoen szep fiu volt, mara ez mar nem mondhato rola. Rajta sokkal jobban latszott az elmult 25 ev, mint az enekesen. O, Attila, majdnem ugyanugy ropta vegig a harom orat, mint ket-harom evtizeddel ezelott. Annyi kulonbseg volt, hogy a karja sokszor tai-chi-szeru mozdulatokkal mulatta a lassabban telo szamokat. Szonusz ehhez kepest neha ugy mozgott a vonozas kozben, mint egy kisiskolas. Ez nekem ujdonsagkent hatott. Az jutott eszembe rola, hogy talan meg mindig altalanos iskolai tanar es a kornyezete mozgas vilaga hatott ra imigyen. Vegul tobb raadasnal is bejott a szinpadra jatszani, ennek orultem. Annak nem, hogy a mikrofonra, amibe o probalt enekelni nem raktak eleg hangerot. Ezert akarmilyen erosen probalt uvolteni alig hallatszott. Ugy erzem direkt volt a harom mikrofon keverve, hogy Attilan kivul alig lehetett a masik kettot hallani. Kar.
Egy nepdalos szamnal behivtak egy lanyt is hegedulni. Neki valami profi, erdekes alaku elektromos hegeduje volt. Ot is csak akkor lehetett valamennyire hallani, amikor a tobbi hangszerszam nem szolt. Nekem olyan sokat nem adott hozza az elmenyhez, inkabb megzavart. A VHK az egy nagyon ferfias zenekar. Ugy ereztem, hogy egy feminim elem ezzel nem lehet igy osszhangban. Ket tippem van, hogy miert kerult oda. Vagy valakinek a felesege/noje volt, vagy a Vagtazo Csodaszarvas, folk formacioban jatszik egyutt Attilaval. Mindegy, hogy igaz-e barmelyik otletem, csak egy szam erejeig volt ott, aztan lement. Viszont szep ruhaja volt.
A szinpad diszletese szep volt, de nem jo. Hatul volt ket vetitovaszon, amire allo es alig mozgo kepeket vetittek, ilyesmit: saman jelek, tipikus VHK dizajnba illo festmenek lassan mozgatva, csillagok/galaxisok illetve egy elnagyolt animacio egy dobolo os/gyurma emberrel. Kicsit elorebb harom feszitett, festett dob logott, amirol pantlikak logtak, legelol pedig ket allati koponya logott be fentrol. Szoval minden szep volt es illett a kepbe, de nekem az sterilnek tunt, hogy mindez tul magason volt. Lehetetlen lett volna a gyekoraciajaba belegabalyodni. Regen pedig az is izgalmas volt, hogy mi tortenik az elettelen targyak es az elo emberek osszefonodasabol. Most ezek kulonvaltak.
Ez a gondolat bizonyitja, hogy nem tokeletesen sikerult a tervem. En azt hittem, hogy nem osszehasonlito hangulatban ertem oda es voltam jelen. Tudtam, hogy negyedszazad telt el az altalam fenykorkent megelt idoszak ota, es biztos sokat valtoztak a zeneszek, a zenek es a vilag. Azt hittem sikerul majd ujkent megelni a koncertet, es nem allandoan osszehasonlitani a regvolthoz. Mert azt felteteleztem, hogy az a a hozzallas csak sopankodassal vegzodhet, hogy bezzeg az ammenyivel jobb volt. Szoval szerintem nyitott elmevel es fullel voltam ott, ezert birtam elvezni a showt. Egy szikra sopankodas sem volt bennem ott. De most, hogy leultem leirni az emlekkepeket a szombat esterol latom, hogy akaratlanul is egy elkepzelt etalonhoz merem a mostani performanszot. Regen belegabalyodtak a diszletekbe, most nem es ez “rossz.” Nem, nem rossz. Meg kell, hogy ertsem, hogy 55-60 evesen mar vannak testi akadalyok, amiket erdemes figyelembe venni. (Megjegyzes: a koncert utan lattam a ket mebert beszelgetni aki nagyon rovid ideig probaltak az enekes szerepet betoltani a VHK-ben 2000-ben. Ahogy elneztem oket, hiaba voltak 15-20 evvel fiatalabbak Attilanal, nem birtak volna fizikailag vegig csinalni egy ilyen intenziv harom orat.)
A fentieket figyelembe veve azert nem tudtam megallni, hogy ne eddasodasnak eljek meg egy ket koncert elemet. A kozonseg legalabb 4-5 szamot egyutt enekelt a zenekarral. Egy olyan zenekarral akinek az elso par eveben, nem is vettem szre, hogy vannak szamaik, mert minden improvizacionak tunt. Ehhez kepest a slagerek egyutt eneklese a rajongokkal, kozonseges rockzenekarra degradalta a szememben a VHK-t, amit mindig is ilyen semak fele helyeztem. Tobbe ezt nem tehetem meg, ok is csak ugyanabban a szcenaban mozognak, mint a tobbi rockvilagi alkoto. Mas eddasodasra utalo jeleket is eszrevettem. Eddasodas alatt azt ertem, hogy a klasszikus, oszinte korszak utan egy olyan idoszak jott, amikor onmaga parodiajava valt a zenekar. Az egyik jel a kozonseg buzditasa volt, hogy csapjak ossze a mancsukat a fejuk felett. Na nem mintha nagyon kellett voln buzditani a kezeket, mentek azok maguktol is. De nekem furcsa volt iranyitott csapolast latni egy valaha kaotikus bulin. A legfurcsabb viszont a zenekar (egyik) bucsuzasa volt. Mindannyian kijottek elore, sorba alltak, megfogtak egymas vallat, es egyesevel fel-felloditottak a labukat, ugy hogy a zenesztarsak tartottak fenn a sulyukat. Na ilyet en leginkabb a muvies Eddanal es hasonlo rocksztari allurokkel felruhazott zenekaroknal lattam. Emberileg teljesen megertem, kozben vigyorogtak, mint az allatok. Nyilvan szivtak magukba a kozonsegbol felejuk iranyulo energiat es az euforival tolthette el oket. Joggal, remek koncertet adtak. De nekem nem hianyzott ez a reakcio a zeneszektol. Na es a az atizzadt zeneszi polot bedobni a vegen a kozonseg soraiba, az leginkabb relikvia epitesre alkalmas. A rajongo aki elkapta a polot, otthon egy oltart epithet kore. Meg irigy sem vagyok.
A fenntartasaim ellenere, orultem, hogy ott lehettem ezen az idezesen; reg szorakoztam ilyen jol testben lelekben. A szeansz jol sikerul, a halott koszoni jol van, remelhetoleg lesz folytatas is.