Breaking Glass, Hazel O'Connor

Hazel O’Connor: Breaking Glass / Üvegtörõk c. film dalainak szövege

Körülbelül 15 éve lefordítottam a “Breaking Glass” azaz az “Üvegtörõk” c. film dalainak szövegét. (Íme az archív bizonyíték.) Aztán a honlapom többször átalakult és már egy jó ideje nincsenek itt fent a szövegek. Most ezen változtattam.

Valamennyi dal kopirájtja Hazel O’Connoré. Az eredeti angol szöveget sok helyen meg lehet találni, például itt vagy az én archív oldalomon is.

Az Amazon.com-on CD megvásárolható itt, a DVD pedig itt. Itt meg online is megnézheted.

AZ ÍRÁS A FALON (WRITING ON THE WALL)

Az aluljárón le a metróba
Padlóra nyom és kiüt a pia
Az elfoglalt ember megkattan
Míg a rejtvényfejtõk keresik a megoldást
Uram, mondom, nézzen ki az újság mögül
Jól nézze meg mi folyik itt
Vegye észre, hogy mi készül
Mi minden lesz itt

Látta az írást a falon?
Látta az írást a falon?
Önt akarja, önhöz szól
Látta az írást a falon?
Kutatta a titkot?
Az írást a falon?

Az élet, azt mondjak, megalkuvás
Letargia álarcban
Az ijedõsek kifogása
Rajt elõtti sárbaragadás
Uram, mondom, nem lenne inkább a világ tetején
Mint mindig csak a föld alatt utazó?

Látta az írást a falon?
Látta az írást a falon?
Önt akarja, önhöz szól
Látta az írást a falon?
Kutatta a titkot?
Látta az írást a falon?

Uram, mondom, nézzen ki az újság mögül
Jól nézze meg mi folyik itt
Vegye észre, hogy mi készül
Mi minden lesz itt

Látta az írást a falon?
Látta az írást a falon?
Önt akarja, önhöz szól
Látta az írást a falon?
Kutatta a titkot?
Az írást a falon?

ÁLARCOS SZÖRNYEK (MONSTERS IN DISGUISE)

Mik vagytok ti, akik papiron léteztek
Melyeket be kell tartanom nekem
Kötetnyi örzõ-védõ szabály
Titeket õriz és véd, de engem nem
A bürokrácia falai mögé bujtok
Semmi közötök hozzám szerintem
Idegenek vagytok mind

Kinyilt a szemem és láttam meglepõdve
Álarcos szörnyeket, kalapban és nyakkendõben

Ma kijötettek megvizsgálni népeteket
Láttam a tévén, ahogy integetettek
Megígértétek, hogy lesz engedély
Mellyel végre szabadon ölhetnek
Elbujtok a bürokrácia kastélyában
Remélem nem fertõztök engem meg
Idegenek vagytok mind

Kinyilt a szemem és láttam meglepõdve
Álarcos szörnyeket, kalapban és nyakkendõben
Kinyilt a szemem és láttam meglepõdve
Álarcos szörnyeket, kalapban és nyakkendõben
Kinyilt a szemem és láttam meglepõdve

VÁLJ KÖDDÉ (COME INTO THE AIR)

Csak állsz ott, vársz az állomáson
Örjöngve keresed, hogy hova tartozol
Kaptál egy térképet, mely jelölte irányod
Egy árnyék széttepte; azt modta hibás volt

Az út túl hosszú volt
És egy kis dalt dalolt

Válj köddé, dobd el a gondot, a tested
Sehova se tartozol, ezt nem bírod
Válj köddé, dobd el a gondot, a tested
Milyen élet a meg nem osztott
Miért ne hívnád ki?

A hideg, szürke, városi betont nézegesd
Kéne még egy pár segítõ kéz neked
Õrizd a titkot: ma senki se érinthet meg
Tele szenvedéllyel, s vérzik a szíved

Sötét egyedül az éj
A magányos kutya fél

Válj köddé, dobd el a gondot, a tested
Sehova se tartozol, ezt nem bírod
Válj köddé, dobd el a gondot, a tested
Milyen élet a meg nem osztott
Miért ne hívnád ki?

Válj köddé, dobd el a gondot, a tested
Sehova se tartozol, ezt nem bírod
Válj köddé, dobd el a gondot, a tested
Milyen élet a meg nem osztott
Miért ne hívnád ki?

NAGY TESTVÉR (BIG BROTHER)

Szivedet kitépik, és szépen kidobják
Mert ezt teszik ám, ez a sors vár ránk
Úgy érzed meghaltál. Miközben csak sorbanállsz
És arra gondolsz mindig, miért is nem tudsz sírni
Nem törõdnek veled az emberek, a hatóság
Drágám, csak egy robot vagy, kire dolog vár
Megölnek téged, mikor nincsen hasznod már
Ahogy néznek rád, tudod: a sor vége az irány

Szívtelen a Nagy Testvér
Ha kapok egy esélyt
Nagyot rugok a se-se-se-se-se
Szívtelen a Nagy Testvér
Ha kapok egy esélyt
Nagyot rugok a seggébe

Unott szemek. Lopott lélek.
Rothadni hagyták a bûzös mélyben
Ott kábítják sörrel és reménnyel
TV-s álmokkal. Ott, a készülékben él
A dolog, melyben valaha hit, az az övé
Az pedig ez: A szabadság mindenkié
De a rendõri gumibot suhintott felé
Így talán hasznosabb, s beverték fejét

Szívtelen a Nagy Testvér
Ha kapok egy esélyt
Nagyot rugok a se-se-se-se-se
Szívtelen a Nagy Testvér
Ha kapok egy esélyt
Nagyot rugok a seggébe

Vigyázz, Nagy Testvér, mert minket érdekel
És a féreg (a féreg, a féreg, a féreg)
Fordul (fordul, fordul, fordul)
És az erõszak (és az erõszak, és az erõszak, és az erõszak)
Fejemben (fejemben, fejemben, fejemben)
Piff-puff, meghaltál!

Szívtelen a Nagy Testvér
Ha kapok egy esélyt
Nagyot rugok a se-se-se-se-se
Szívtelen a Nagy Testvér
Ha kapok egy esélyt
Nagyot rugok a seggébe

Szívtelen a Nagy Testvér
Ha kapok egy esélyt
Nagyot rugok a se-se-se-se-se
Szívtelen a Nagy Testvér
Ha kapok egy esélyt
Nagyot rugok a seggébe
Seggébe!

KINEK KELL EZ? (WHO NEEDS IT?)

Élet a Gomba Felhõ árnyékában
Kinek kell ez?
Ez az esõ eltemet magával
Kinek kell ez?
Nukleáris zivatar, szaggatja az agyamat
Kinek kell ez – sem neked, sem nekem, kinek kell ez az õrûlet?

A Felhõ felett él a hataloméhes lény
Kinek kell ez?
Ha bejut a bunkerbe, megnyomja a gombot
Kinek kell ez?
Õ menekül tova, de neked nincs hova
Kinek kell ez – sem neked, sem nekem, kinek kell ez az õrûlet?

Kinek kell ez, kinek kell ez?
Úgy kell nekem, mint golyó a fejembe
Nem kell nekem, nem kell nekem
Jön a korszak, az élõhalottak jelenje

Kinek kell ez, kinek kell ez?
Úgy kell nekem, mint golyó a fejembe
Nem kell nekem, nem kell nekem
Jön a korszak, az élõhalottak jelenje

Kinek kell ez, kinek kell ez?
Úgy kell nekem, mint golyó a fejembe
Nem kell nekem, nem kell nekem
Jön a korszak, az élõhalottak jelenje

Kinek kell ez, kinek kell ez?
Úgy kell nekem, mint golyó a fejembe
Nem kell nekem, nem kell nekem
Jön a korszak, az élõhalottak jelenje

VAJON? (WILL YOU?)

Iszod a kávéd, szürcsölöm a teám
Ülünk itt, játszva a menõt;
tudjuk, hogy Ahogy lesz úgy lesz
De már kissé késõre jár most
Tûnõdöm, hogy maradsz-e most,
maradsz most, maradsz most, maradsz most
Vagy vajon csak szépen elköszönsz?

Közelebb húzodom hozzád,
nem tudom mit tegyek
Elzsibbadtak az ujjaim,
kiloccsan a teám, jaj de buta vagyok!
De már kissé késõre jár most
Tûnõdöm, hogy maradsz-e most,
maradsz most, maradsz most, maradsz most
Vagy vajon csak szépen elköszönsz?

Aztán megérintjük, nagyon is, egymást
Ez a pillanat réges-régóta várt
Kiráz a hideg tõle, megborzongok
Bizonytalan pillanat
Erre vártam, a pillanat
Te is erre vártál? Vártál reá?
Csukd be a szemed, mutasd a lelked
Vonj magadhoz, és tégy egésszé

Áruld el titkaid, énekelj nekem
Dalolj hozzám a csendes nyelven
De már kissé késõre jár most
Tûnõdöm, hogy maradsz-e most,
maradsz most, maradsz most, maradsz most
Vagy vajon csak szépen elköszönsz

A NYOLCADIK NAP (EIGHTH DAY)

Kezdetben csak a világ volt
Mondá az ember: Legyen több fény
Fényes sugarak útvesztõje
Neonok az unalmas éjünkben
A második nap azt mondta: Legyen gáz
Hidrogén, szénmonoxid a múlté
Vírussal irtjuk a férgesét
Az embert nem múlják felül

És mondá: Íme mit tettem
Jobbá a világot mindenkinek
Senki se nevet, senki se sír
Végtelen világ, örökkön örökké
Ámen, ámen, ámen

A harmadikon sütit kapunk, kéket
A negyediken rakéta az égbe
Az ötödiken fém szörnyek s hajók
A hatodikon a végsõ álom:
Robot a saját képünkre: rabszolga
Idõmegtakarítás, de mekkora
Gépek, a szilicium álmodás
Hetedik: visszavonulás

És mondá: Íme mit tettem
Jobbá a világot mindenkinek
Senki se nevet, senki se sír
Végtelen világ, örökkön örökké
Ámen, ámen, ámen

A nyolcadikon a gép kiakadt
Egy lõre nem látott gond miatt,
Nem menekülhetsz, vakít a fény
Aztán semmi, csak üres, örök éj

Mondá: Íme az ember mit tett
Nincs már világa senkinek
Senki se nevet, senki se sír
A világ vég, kihalt mindenki
Örökre ámen, ámen, ámen

Mondá: Íme az ember mit tett
Nincs már világa senkinek
Senki se nevet, senki se sír
A világ vég, kihalt mindenki
Örökre ámen, ámen, ámen
Ámen

A KERÉK TETEJÉN (TOP OF THE WHEEL)

Körbe és körbe és körbe még
Tágul a kör, remek játék
Hiszen mások vagyunk eltérõk
Te és én, és õ és õ
Hittük, hogy ezek vagyunk: egyediek
Az új barátok bevesznek a klikkbe
És játszunk, játszunk majd az idõk végéig

Vakarod hátam, s tiedet én
Ha jól dörgölöd akkor az eredmény:
A legjobbakat ismerhetjük meg.
Ajtókat híres unalmas emberekhez
Nem tisztellek téged, álságos vagy
Falat tortáért eladtad jussodat

És játszunk, játszunk majd az idõk végéig
Mit is éreznénk? A valótlant
A kerékre ragadva
Vesztes vagy, mert elbûvõlt forgása
Bedõltél nekik, te vagy az állat
Közhelyeid, a bögyömet zavarják
Hajad festett, ruhád menõ, csak pózoljál
Átlátok rajtad, nem véd az álcád
Jön a robot, a klón az esztelen
Eladtad bensõd, a testet és a lelket
Tedd amit mondanak, megy a szerep
És játszunk, játszunk majd az idõk végéig

Mit is éreznénk? A valótlant
A kerékre ragadva
Vesztes vagy, mert elbûvõlt forgása
Bedõltél nekik, te vagy az állat
Mit is éreznénk? A valótlant
A kerékre ragadva
Vesztes vagy, mert elbûvõlt forgása
Bedõltél nekik, te vagy az állat

ADJA A HANGOT (CALLS THE TUNE)

Nos, láttam az arcod egy képen
Úgy sírtam, hogy majd nevettem
Nem igazán volt esélyed
Megkérdezni
Hogy miért élsz,
Hogy sírj és meghalj?

Ki, mi és hogyan írja a dalt, adja a hangot
Mondja meg, hogy mi jó, s rossz
Írja a dalt, adja a hangot
Mondja meg, hogy mi jó, s rossz

Kezem lekötve, a pillantást láthatnám
Igaz volt? Hazugság?
Tréfásan kimondott igaz szavak
Ki bízhat ebben? Micsoda zûrzavar.

Ki, mi és hogyan írja a dalt, adja a hangot
Mondja meg, hogy mi jó, s rossz
Írja a dalt, adja a hangot
Mondja meg, hogy mi jó, s rossz
Ki, mi és hogyan írja a dalt, adja a hangot
Mondja meg, hogy mi jó, s rossz
Írja a dalt, adja a hangot
Mondja meg, hogy mi jó, s rossz

FEKETEEMBER (BLACKMAN)

Én a fekete vagyok, a fehér meg te
Én a deviáns, az jobb meg te
Én a sötét vagyok, a fény meg te
Én a fekete vagyok, a fehér meg te

Hej, te kis mindenkinél szendébb
Temesd az arcod a kezedbe
Ne hallj, láss, beszélj, ne ne ne
Érts semmit

A feketeség vagyok és a homály
A részeges, aki a ligetben pisál
A testét a sötétben áruló lány
Az igazi én vagyok, te meg a galád

Én vagyok a szenny, te a tisztaság
A hely, hol élek, ott sose voltál
Eszem a szemetet, te a javát
Én vagyok a szenny, te a tisztaság

Elítéltél elsõ fokon, mert más vagyok, mint te
Megütsz, belémrugsz, hogy olyan legyek mint te

A feketeség vagyok és a homály
A részeges, aki a ligetben pisál
A testét a sötétben áruló lány
Az igazi én vagyok, te meg a galád

Én vagyok a fehér, aki feketére fest
Én vagyok az áruló, ki börtönbe vet
A gyáva, aki hátulról beléd lövet
Én vagyok a fehér, aki feketére fest

Hej, te kis mindenkinél szendébb
Temesd az arcod a kezedbe
Ne hallj, láss, beszélj, ne ne ne
Érts semmit

A feketeség vagyok és a homály
A részeges, aki a ligetben pisál
A testét a sötétben áruló lány
Az igazi én vagyok, te meg a galád

A feketeség vagyok és a homály
A részeges, aki a ligetben pisál
A testét a sötétben áruló lány
Az igazi én vagyok, te meg a galád
Fekete!

ADD A KISUJJAD (GIVE ME AN INCH)

Hé te, mit bámulsz engem és állsz ottan?
Vízenyõs szemed nem riaszt,
Néz rám, mint a balsorsra
Elfolytod a kacajodat,
Muris vagy ám, üres, olyan
Ezt nem értheted, ez az:
Csak egy program vagy
Egy program vagy, egy program vagy

Add a kisujjad, elveszem karod
Fölényes mosolyod tõlem tartsd távol
Add a kisujjad, elveszem karod
Fölényes mosolyod tõlem tartsd távol
Hülye mosolyod

Ki ott állsz, valami ruhát vegyél fel
Engedelmesen öregszel,
olvasod a napi mérged.
Csontvázak bezárt agyba zárva,
Senki õket meg nem találja
A vakot, azt lássad
Légy gonosz és barát
Ki az agy-vak, ki az agy-vak?

Add a kisujjad, elveszem karod
Fölényes mosolyod tõlem tartsd távol
Add a kisujjad, elveszem karod
Fölényes mosolyod tõlem tartsd távol
Hülye mosolyod
Egy program vagy, egy program vagy

Add a kisujjad, elveszem karod
Fölényes mosolyod tõlem tartsd távol
Add a kisujjad, elveszem karod
Fölényes mosolyod tõlem tartsd távol
Hülye mosolyod

BÁRCSAK (IF ONLY)

Mit csinálsz mikor a villanyt felgyújtják
Õrzöd a szíved, de a szemed lopják
Kinyúlsz vakon, megérinted a magányt
Jeges ujja mélyen a csontodba vág
Mit csinálsz, mikor torkodra fagy a szó
Nem tudod kimondani, hogy ez nem jó
Csak öntenéd a szavakat a telefonon
Senki se válaszol, senki sincs otthon.

Ami megtörtént az megtörtént, de nem én
Fogok sóhajtozni “bárcsak”, nyomorékként
Nem, felállok újra és futni fogok
Ugrálok és megérintem a Napot
Mert engem nem fognak lekötni
A hangok, hogy “bárcsak, bárcsak, bárcsak …”

Nos, vakon nyúlok ki, de nem mindegy?
Falba ütközök, s lépcsõn botlok le
Bóhocként sírok majd és kofaként nevetek,
Lentrõl az út egy irányba visz: felfele
Mikor elérem a hegytetõt mászni kezdek
Vizen járok, s borrá változtatom a vizet
Ami mindig velünk van az a remény
Az menthetõ, mikor más már nem él

Ami megtörtént az megtörtént, de nem én
Fogok sóhajtozni “bárcsak”, nyomorékként
Nem, felállok újra és futni fogok
Ugrálok és megérintem a Napot
Mert engem nem fognak lekötni
A hangok, hogy “bárcsak, bárcsak, bárcsak …”

Ami megtörtént az megtörtént, de nem én
Fogok sóhajtozni “bárcsak”, nyomorékként
Nem, felállok újra és futni fogok
Ugrálok és megérintem a Napot
Mert engem nem fognak lekötni
A hangok, hogy “bárcsak, bárcsak, bárcsak …”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *