More then four years ago The Juke Joint presented a great evening with 3 bands and a circus in Sebastopol’s HopMonk Tavern (in Northern California, not in Russia.) Two of the bands were Diego’s Umbrella & El Radio Fantastique. I recorded most of their show and just (re-)posted it on YouTube. Enjoy!
Almost 4 years ago I attended a show at the Arlene Francis Center in Santa Rosa California where 5 punk bands played. I recorded almost the whole show. For the first 3 bands I broke it down song-by-song for YouTube, but the for the last two, just posted their whole respective sets in one. If any of bands, or their fans know the titles of the songs let me know and I will add that info too. Here are all the the videos I have from the evening, starting from the band that played last:
(On Facebook)
27 minute long set
2016 június 4-én a Belvárosi fesztiválon fellépett a Krakowiacy Zespół Pieśni i Tańca, azaz a “Krakkói dal- és tánc együttes“. Íme a hat szám a műsorukból.
Dönci, azaz Dénes József, az Európa Kiadó és sok más zenekar 2008-ban elhunyt gitárosának 2016-ban jelent meg “Szökésben – Dönci visszaemlékezései” című könyve. Ennek hivatalos bemutatójára barátai és zenésztársai rendeztek egy koncertet a Gödörben 2017 február 5-én. Itt a hivatalos Facebook esemény és a post végén pedig a teljes program.
Nem értem oda a program elejére és a kamerámból is kifogyott az áram, de így is sikerült 18 számot felvennem. Ebből az első háromban Dönci fiai (Ármin, Benjámin és Dávid) játszanak. Fiatalok, lelkesek és (még) nem profik, ezért csak óvatosan a kommentekkel velük szemben, ha kérhetem, jó? Majd Gerencsér Károly (WestminsterApu, InterPál, BodriSzatva) játszik hat számot, részben Kozma Györggyel és Bujdosó Jánossal. Utána 3 Lidérc szám jön ami Legát Tibor és Dönci zenakar volt. Végül nagyjából 6 Balaton szám zárja a felvételeim sorát. A lenti részletes playlistből látszik, hogy miért “nagyjából”: van hol Kőnigh Péterrel játsznaak, van hogy Menyhárt Jenő csatlakozik hozzájuk és van hol feldolgozást játszanak. Akkor íme a teljes playlist:
Az est teljes programja:
– Filmvetítés (kávézó)
– Beszèlgetès Dönci Szökésben című könyvéről a szerkesztővel, Vass Norberttel. Beszélgetőtárs: Sisso (kávézó)
– Dönci fiai: Ármin, Benjámin ès Dávid. (Terrárium)
– Gerencsèr Károly Kozma György, Bujdosó János (kávézó)
– Lidérc (Terrárium)
-“Vadsanzon: Kamondy Imre, Verebes György, Darvas Benedek, Nemes Janó
– Sólyom Tibi ès barátai (Kávézó)
– Balaton (Víg Mihály, Horváth Gábor, Dudás Zsombor Koala, Keszei Krisztián) vendégek: Zsiráf, Magyar Pèter. Menyhárt Jenő, ef. Zámbó István (Terrárium)
– Ági és Fiúk (Terrárium)
– Frenk (Kávézó)
– Rózsahegyi István, Rósz György (Troubadurs) (Kávézó)
– Flash (Terrárium)
– Fekete Jenő (Kávézó)
– Atomic Playboyz (Terrárium)
A budapesti Piarista Gimnázium kórusa az iskola november 11-én tartott nyílt napján három dalt is énekelt az iskola kápolnájában. Ebből az elsőt felvettem és alant megosztottam.
Nekem azért is volt érdekes ez az este, mert ami ma kápolna az a 80-as években azaz amikor én tini voltam, az Egyetemi Színpad volt. Akkor még Pesti Barnabás utcának hívták a mai Parista közt es itt voltam életem első alternatív/underground koncertjén: 1981-ben az Albert Einstein Bizottság zenekar estjén. Utána még sok koncerten voltam itt, melyek közül a két legemlékezetesebb a Európa Kiadó első búcsúkoncertje 1983 decemberében, illetve a Vágtázó Halottkémek egy olyan koncertje ahol annyira lecsupaszitották színpadot, hogy hátul egy nagy kereszt látszodott. A terem strukturálisan ugyanaz most mint akkor, könnyen felismerhető: a színpaddal szemben jobb oldalt ablakok és alattuk nagy fedett radiátorok, hátul fent erkély, a bal oldal több bejárat. A berendezés természetesen teljesen más: sok, kissé véletlenszerü mélysébe lógó lámpák, színpad helyett (alacsonyabb) oltár és hátul szentkép, sok márvánnyal és stukkóval.
Új, azaz november második felében megjelent videók a YouTube-n a hajdani, azaz a 80-as évekbeli magyar underground zenekarok (és azok tagjainak) közreműködésével. A sorozat/gyüjtésem eddigi részei itt vannak. Nyolc, nem saját, videó került bele ebbe a kollekcióba.
1-4 A Vágtázó Halottkémek tartott egy akusztikus koncertet a M2 Petőfi TV-n. Ebből három számot külon is felraktak (Hunok csatája, Tündérlány, A fények éjszakája), illetve az egész 62 perces műsort is egyben.
5. Keo felrakott két, az ef.Zámbó Happy Dead Band által, májusban egybenjátszott Bizottság dalt: Bad Schandau / Konyhagyeplő.
6. Kamondy Ágnes tartott egy nagyszabású koncertet októberben az A38-en. Eddig csak ezt a két és fél perce részletetet talalátam róla.
7-8. Ujj Zsuzsi (a Csókolomból illetve Spenótból) Darvas Kristóffel tartortt koncertjéből is felkerült két szám.
Közben én is szorgalmasan töltöttem fel koncert részleteket:
7 szám a “Déjà vu Revue” 2011. május 26-i koncertjerol a Szkénében: 2. Musor “Alain Delon”, Európa Kiadó “Ha ő nem bánja”, Balaton “Harang”, Trabant “Itt van, pedig senki se hivta”, Bizottság “Már megint ez a depresszió”, Neurotic “Sebesség” URH “Vigyetek el”.
Két Balaton (által játszott) szám (az EK “Megalázó, durva szerelem”-je es a Kinai kormány) es 3 UjRH/URH jellegu szám: Ismeretlen katona (Magyar Péter énekel), “Lehet, hogy neked…” (Kiss Llászló és Kamondy Ágnes énekli) es a Romolj meg (Ónódi Eszter énekli). Mindez a Hunnia Bisztró-ban volt 2016. szeptember 9. en
Az “A.E. Bizottság” 12 száma (Duzzad, Nem bírom a gyűrődést, Konyhagyeplő, Használt dal, Kamikaze, Bestia…) az “efZámbó Happy Dead Band” előadásában a Kobuci kertből 2016. június 11.-en
Az Ági és Fiúk/Kontroll Csoport 2018. december 7.-i, TRIP hajós koncertjéról három szám: Lilli Kommandó, Kis piros bombázó, Hol vannak a régi álmaim.
6-7 évvel ezelőtt rendszeresen gyüjtögettem, hogy milyen üj videók jelentek meg a YouTube-n a hajdani, azaz a 80-as évekbeli magyar underground zenekarok (és azok tagjainak) közreműködésével. Itt van az akkori gyűjtés eredménye. Most megint kedvem lett futni egy ilyen kört. Íme november első felének termése.
Kiss László, az Európa Kiadó régi/volt, Ausztráliában élő tagja Barabás Béláal csinált egy új “I’m Out!” c. számot, aminek a videóján követhető a keserédes szöveg.
Tegnap, 2019. november 14-én, este nyílt meg a Lengyel Intézet-hez tartozó Platán Galéria-ban az “Örökkévalóság és pillanat. Lengyelország építészete 1918 – 1939” c. kiállítás egy tárlatvezetéssél és szakmai beszélgetéssél. Sajnos csak a tárlatvezetés első felén tudtunk csak ott lenni így csak a 20 tabló közül csak 12-ről hallgathattuk meg Katarzyna Uchowicz művészettörténészt. Ő, mint a korszak kutatója, írt egy könyvet a témában, aminek az angol címe: “Eternity and a moment : 1918-1939 – architecture as a tool in constructing Polish national identity“. Az alanti videóban három, tematikailag összefüggő tablóról beszél és a képeket hozzá amit bevágtam a videóba a könyvből fotoztam be.
A kiállítás november 28-ig látogatható. Hivatalos leírása:
Az 1918-1939 közötti lengyel építészet nemcsak az innovatív, fejlett technológiákkal készült épületeknek köszönheti magas rangját, hanem a makettek, fényképek és fotómontázsok használatára épülő, egyedülálló reklámstratégiának is. A válogatás művészi ábrázolásmódok sokaságát vonultatja fel, melyek révén a 123 évi rabságból újjászülető ország modernista építészete megragadhatóvá vált. A kiállításon bemutatott példa – többek között a varsói Külügyminisztérium és Főpályaudvar, a Lengyel Köztársaság elnökének rezidenciája, a krakkói Jagelló Könyvtár, az istebnai Gyermek-tüdőszanatórium, Kasprowy Wiech drótkötélpályás felvonója Zakopanéban vagy az MS Batory óceánjáró – csupán néhány a II. Köztársaság gazdag építészeti térképén. Egy úttörő ötletekről és sikerre vitt hosszútávú tervekről szóló szimfónia nyitánya.
Iratkozz fel a YouTube csatornámra
Volt nekem régen egy “koto” CD-m, amit nagyon szerettem hallgatni, mert a lassú meditativ ritmusa nyugtatott és bevallom el is tudott altatni. Ezért megörültem amikor láttam, hogy a Nagycsarnokban rendezett japán napokon lesz koto koncert is, együtt a sakuhacsi hangszerrel, amit nem ismertem. Volt ugyan egy kis gyanum, hogy nem biztos, hogy ez a legjobb helyszín egy ilyen koncertre. A sejtésem beigazolodott. A piaci nyüzsgés nem volt alkalmas a zene élvezéséhes szükséges nyugalomhoz. Amint szerintem az az alanti pár perces videómon is hallható. Sebaj, ennek ellénere örültem, hogy végre élőben is láthattam/hallhattam a koto-t.
Iratkozz fel a YouTube csatornámra
Igencsak tudom értékelni amikor egy film mestermunka. Márpedig Leonardo D’Agostini rendező első filmje A Bajnok (Il Campione) az. Sok filmnyelvi ujdoságot nem kínál, viszont a történetet nemcsak, hogy tisztességesen és hatásosan elmeséli, hanem be is bizonyitja, hogy érti a szakmáját. Tujda irányítani a színészeket, jó érzeke van a dinamikához és a mise en scène-hez is. Ennél többet nem is igen vár(hat)ok el.
A történet kisé kiszámítható, de ez nem baj és nem ezért szerettem a filmet. Ahogy a vetítés előtti bevezetőben elhangzott: akit érdekel a fozi azért (is) nézze meg a filmet, akit pedig nem érdekel annak is bőven van miről szólnia. Volt is. A sztori tipikus “hero’s journey”, azaz a hős útját mutatja be Joseph Campbelli értelemben. Elindul egy egyszerünek tűnő, de érzelmileg nyilvánvalóan sérült, tehetséges focistával, akit mindenki ki akar és tud is használni az ő szeretet hiánya miatt. A film végére, viszont helyrebillen a lelki egyensúly és megtalálja az “igazi“ értékeket. Avagy a pénz helyére (vagy legalábbis mellé) beül a tudás.
Volt szerencsém megnézni ezt a filmet a 17. Olasz Filmfesztivál keretében telt ház első sorában a Puskin Moziban. Így alkalmam volt a film utáni beszélgetést is meghallgatni és fel is venni videóra. Leonardo D’Agostini rendező és Antonella Lattanzi forgatókönyvíró válaszolt a kérdésekre. Például arra,
Ha tudsz olaszul akkor az alábbi videót élvezni fogod. Ha magyarul tudsz, akkor várd ki azokat a részt amikor a tolmács fordít. :- )