Kedden, szeptember 10-én remekül szórakoztunk a Fém Arts & Café-ban Bornai Tibor “A repülő ember” c. kiállításának megnyitóján. Remek este volt, mert Bornai jó előadó, aki nem csakhogy igen személyes történeteket mesélt el, hanem az is kiderült, hogy a világ alapos megfigyelője aki a dolgok mélyére (is) lát. Eljátszott 6-7 dalt amiből a legtöbbet sikerült is felvennem, lásd alant
A kiállított festmények megtekinhetők a művész honlapján is, de azért élőben sokkal látványosabbak. A színek és kompoziciók izgalmasak bár ahogy ő maga mondta az ecsetkezelés az nem igazán érdekli.
Szombaton a Pozsoni pikniken pár programot elmosott sajnos az eső. Illetve nem tudom, hogy mi volt, mert mi csak azután mentünk ki, hogy elállt. Pont elkaptuk a Játékszín színészeinek műsorát, amiben leginkább az új darabjuk, Menopauza, dalait énekelték. Ötöt sikerült felvenni belőle:
Today’s is Tisha B’Av a Jewish mourning/fast day. Last week I visited the Auschwitz concentration camp with my family for the first time. Today I edited some of the pictures I shot into a video poem. I let this video speak how I felt there.
A Lengyel Intézet, aka Instytut Polski Budapeszt szuper bulit rendezett a 80. születésnapjára. Igazi utcabál hangulat volt. Mi csak másfél zenekarnyit láttunk belőle, de így is megérte. Meg közben élveztük a borocskát, söröcskét és harapnivalókat is. A Tęgie Chłopy hagyományos népzenét játszott, néholkicsit üjra gondolva. Négy számukat vettem fel, amiből később háromnak sikerült a címét azonosítanom: Przytulany, Chłop z Rudek és Polka Ociesęcka . A néptáncosok műsoráról lemaradtunk, de azért erre is bőszen ropták mögöttünk, ami néha látszik is a felvételen.
Az est igazi fénypontja a Sztywny Pal Azji volt. Ez a feleségem és más lengyel ismerőseim szerint igazi kultikus, 80as évekbeli underground zenekar volt. Az, hogy itt felléptek ahhoz hasonlítható, mintha a Kontroll Csoport lépne fel Varsóban a Magyar Intézetnél. (Jé, de hiszen most nyáron fel is léptek Gdanskban.) Röviddel azután, hogy felraktam a YouTube-ra a 9 számot amit felvettem tőlük meg is indultak a kommentek amik beazonosították nekem (és mindenkinek) a számok címeit. Innen is tudom, hogy sokan még ma is szeretik odakint ezt az itt gyakorlatilag ismeretlen zenekart. Continue reading →
I saw Lou Reed live once, in 1989, but I missed David Bowie, although he sang near wherever I was 3 times in the last decades. I didn’t want to miss seeing Iggy Pop, who I never saw before and who is not getting younger either. In my mind these three people are connected. On July 24 my wish was fulfilled at Budapest Park.
Having chatted too long at a bar with my wife and a friend we I totally missed the first support band and most of the set of the second too.I read in advance what is allowed at the venue but missed somehow the banning of selfie sticks. So security forced didn’t let me in until I checked that in at the cloakroom. Then they also checked whether I have a camera with detachable lens. I didn’t. After all this I was rather surprised when security forces escorted me out right after I videod a song of the support band, Cruel Hearts Club . They were courteous and firm. Turns out the camcorders are sometime fine and other times not, depending on the acts and this time the management of Iggy Pop asked not to be videoed that way. It was an interesting feeling as lots of people watched me being walked out between these two huge security people to the cloakroom at the entrance. I thought all these people are thinking what I must have done to earn the walk of shame.
We managed to get first line, right at the fence separating the stage (or rather the moat, where photographers and later the singer walked around) from the audience. We had a bit of a shuffle with the people standing next to us, but managed to keep our position as long as we wanted. Iggy Pop started exactly on schedule at 20:25 and played till the bitter end at 10 PM, without taking any break or even slowing down. He got on stage already half naked and my first emotion was pity. Why does a 72 year old man, who looks every it of his age and then some, based on his walk probably has a hip replacement have to get on stage and act like a teenager. First it felt like he has little choice in it. My feelings about him, his motivations and his performance has shifted several times by the end of the night.
First I thought it’s all about money. I was reminded of Leonard Cohen, who basically had to tour till death and most of his money was stolen from him by the Madoff affair. I am sure there are people around Iggy Pop whose livelihood depends on him and I imagine him being a caring person and doing what he can to support him.
After the first few songs it became obvious that he enjoys being on stage tremendously. He’s been there for 50 years. It is probably what keeps him going. The energy and love pouring from the audience towards him. Him kneeling down and positioning himself as a receptor of energies emanating to him reminded me of communal healing/praying I’ve seen at neoprotestant congregations. There, according to their belief, God(‘s energy) is channeled towards the sick in need of healing. Here, the adoration and positive vibes are transferred from us to him.
Later, when he got down to the moat and let the audience pet and caress him my wife pointed out that he behaved exactly like a puppy looking for love. He just moved himself under people’s palms s they would pet him. We saw it from a couple meters away (see the photo on top) and it was heartwarming and scary too. I was sacred a bit for him as one person with bad intentions could have easily harmed him. It was scary for us too, as he got close to our end of the fence people started to push us harder and harder to the fence as they all wanted to get as close to him as possible. We were not squashed, but soon after this little experience we decided to watch the last third of the show from further behind, not from the first line of fire.
Enough theorizing. What is important that we and thousands of others had a blast, Iggy provided a great show with lots of his hit songs. It was a great evening. A few more links to consider:
Két évvel ezelőtt Kapolcson láttam a Pink Martini-t és lenyűgöztek, lásd a 4 videót, amit akkor lőttem. Most, pár napja, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad-on, is nagyon jók voltak. Sajnos csak a leghátsó sorok egyikébe sikerült jegyet kapnunk, de így legalább bőven volt helyunk hátul táncolni. Persze ha nagyon akartunk lent is tudtunk volna, hiszen felhívták a közönséget, hogy táncoljanak a színpadon és elképesztően sokan meg is tették ezt. Hat számot sikerült ezúttal felvenni videóra, beleértve az utolsó kettőt is. Ebből az egyiken Palya Bea adja elő a Könnyű tánc c. számot egy szál zongora kísérettel, és az est zárószáma pedig az (egyik) nagy slágerük a “Je ne veux pas travailler” volt azaz a “Nem akarok dolgozni”. :-)
Számomra az egyik legizgalmasabb Szabihíd esemény a Taiko dobosok voltak. (A Szabihíd ugye az amikor lezárják a hétvégén a Szabadság hidat és programok történnek rajta. ) Ezt ugyan az eső kissé elmosta de azért fél órát így is élveztük. Mint utóbb megtudtam tovább is játszottak, mégpedig úgy, hogy a közönség ponyvát tartott a dobok és dobosok fölé. Itt van a négy szám amit sikerült felvennem.
We celebrated Independence Day at Ellátóház, at a party organized by DemocratsAbroad. There was great, tasty, potluck; information about voting, plenty of prizes at the raffle, albeit we didn’t win any. We also had a chance to watch three live acts before we had to leave: Csaba Mester, The BobMeisters and Guinevere Newton. Here is a song from each.
A Kontroll Csoport Gdanskba készül, átvenni egy díjat Lech Walesától, amit az általa alapított Európai Szolidaritás Központ kuratóriuma ítélt oda 2019-ben a zeenkarnak. Ezért a szentendrei 2019. június 1.-én tartottak egy koncertet. Itt amit tudtam felvettem videóra. Az összes felvett számot, egyiket a másik után, ezen a playlisten lehet megnézni.
Amióta hat évvel ezelőtt láttam, a RotFrontot azóta tudom, hogyha egy városban vagyok éppen velük akkor mindenképpen el akarok menni a koncertjükre. (A 2013-as koncerten ezt a 11 videót lőttem.) Ennek most érkezett el az ideje. Feleségem nem ismert őket. Beszéltem neki a zenekarról és próbáltam mutatni neki számokat is, de ő már egy szám után tudta, hogy neki is tetszeni fog és jönni akart. Így is lett: mentünk és tetszett.
Az elő-“zenekar” egy szál fiatalember volt, aki “Stixonspeed” néven nyomta a samplerek és elektronikus dolgok mellett a dobolást. Nekem túl elektronikus volt, de a közönség véletlen felének bejött, mozogtak rá páran. A koncert ugyebár a pesti bulinegyed közepén levő ELLÁTÓház-ban volt, ami egyben hostel is. Ezért volt ott egy csomó olyan (főként külföldi) ember is, akinek szerintem halvány fogalma sem volt a RotFrontról csak vagy éppen ott lakott, vagy betévedt a bulinegyedes császkálás közepette. Na őket nevezném a közönség véletlen felének. A másik, tudatos, nagyobbik fele, direkt jött a koncertre.Continue reading →
