Igencsak tudom értékelni amikor egy film mestermunka. Márpedig Leonardo D’Agostini rendező első filmje A Bajnok (Il Campione) az. Sok filmnyelvi ujdoságot nem kínál, viszont a történetet nemcsak, hogy tisztességesen és hatásosan elmeséli, hanem be is bizonyitja, hogy érti a szakmáját. Tujda irányítani a színészeket, jó érzeke van a dinamikához és a mise en scène-hez is. Ennél többet nem is igen vár(hat)ok el.
A történet kisé kiszámítható, de ez nem baj és nem ezért szerettem a filmet. Ahogy a vetítés előtti bevezetőben elhangzott: akit érdekel a fozi azért (is) nézze meg a filmet, akit pedig nem érdekel annak is bőven van miről szólnia. Volt is. A sztori tipikus “hero’s journey”, azaz a hős útját mutatja be Joseph Campbelli értelemben. Elindul egy egyszerünek tűnő, de érzelmileg nyilvánvalóan sérült, tehetséges focistával, akit mindenki ki akar és tud is használni az ő szeretet hiánya miatt. A film végére, viszont helyrebillen a lelki egyensúly és megtalálja az “igazi“ értékeket. Avagy a pénz helyére (vagy legalábbis mellé) beül a tudás.
Volt szerencsém megnézni ezt a filmet a 17. Olasz Filmfesztivál keretében telt ház első sorában a Puskin Moziban. Így alkalmam volt a film utáni beszélgetést is meghallgatni és fel is venni videóra. Leonardo D’Agostini rendező és Antonella Lattanzi forgatókönyvíró válaszolt a kérdésekre. Például arra,
- hogy mi adta az inspirációt a filmre
- hogyan választották ki a főszereplőt játszó színészt, Andrea Carpenzano-t
- mi történik, ha egy 18 éves gyerek belecsöppen a foci zárt világába amiről mindneki azt hiszi, hogy ismeri
- hogyan születik meg a kapcsolat egy tanár és egy önfejű fiatal között
- hogyan lehet visszatérni egy elveszett útra
- hogyan vettek fel a stadionbeli jeleneteket…
Ha tudsz olaszul akkor az alábbi videót élvezni fogod. Ha magyarul tudsz, akkor várd ki azokat a részt amikor a tolmács fordít. :- )
